Ha ló nincs, jó a szamár is. Ismerjük ezt a mondást , melynek szellemében az MLSZ eljárt abban a kérdésben, hogy ki legyen a magyar labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya. A szamár, aki leülhet tavasztól a kispadra, nem más, mint a Győri ETO most már egykori edzője, Pintér Attila, aki kis hazánk futballjának egyik legellentmondásosabb személyisége. Amikor a hír szárnyra kelésének napján felébredtem, azt hittem, hogy az éjjel alva jártam és megittam két liter bort, így én most részeg vagyok és egy másik világban létezem. De nem, kinyitottam az internetet és a Nemzeti Sport honlapján ugyanez az elképesztő hír virított a pofámba. Itt az ideje két nap teljes döbbenet megélése után gratulálni a kapitány úrnak, bár modorbeli hiányosságai miatt vannak kétségeim kinevezése helyességét és a posztra való alkalmasságát illetően!
De tudják, mit jelent ez? Egyrészt azt, hogy a világ egyetlen külföldi szakembere sem olyan kretén, hogy elvállaljon egy olyan kellemetlen feladatot, mint vezetni a jelenleg 44. legjobb válogatottat. Másrészt azt, hogy az MLSZ-nek nincs pénze, mert ha lenne is olyan idióta, aki vállalja a sziszifuszi munkát, nos, ő is csak komoly pénzmennyiség ellenében, ami nem áll Csányi elnök úr rendelkezésére. Ez pedig felettébb különös azok után, hogy a kormány nem is olyan régen jelentette be, hogy 40 milliárd forintot költ 1000 azaz ezer magyarországi focipálya felújítására 2014-ben. Akkor viszont adódik a kérdés az igencsak arrogáns elnök úr felé: Hova tűnik a rengeteg pénz, amit az államtól kap a szövetség? Erre sajnos egyelőre nem kapunk választ
Azt a kérdést viszont már érdemes feszegetni, hogy jobb volt-e a magyar focinak az a szerintem áldatlan állapot, amikor Lothar Matthäus vagy Erwin Koeman osztotta nekünk az észt. Nem volt jobb. De ha már Csányiék külföldi kapitányban gondolkodtak, nem lett volna kézenfekvő a rettentő csalódott Ricardo Moniznak felajánlani a szövetségi kapitányi posztot? Igaz ugyan, hogy ő holland, viszont saját jószántából szeretett volna segíteni a magyar focin, már szinte magyarnak tekintette magát. Ráadásul a mester közismerten munkamániás és biztosan lettek volna ötletei a válogatott élén is. Szóval szerintem jó kis kárpótlás lett volna neki a kapitányi kispad. A felső vezetés azonban ló helyett szamárra ült, monetáris szempontokra hivatkozva.
Jön a tavasz, jönnek a tét nélküli meccsek, aztán pedig az Európa-bajnoki selejtezők én pedig attól félek, bánni fogjuk még ezt a döntést. Attól félek, hogy ha nekünk a csoportban minimum harmadiknak kell lennünk a továbbjutáshoz, akkor valahogy lebűvészkedjük majd magunkat a negyedik helyre, hogy aztán lehessen megint magyarázkodni. Ez a mókuskerék pedig azt jelentheti, hiába vannak szép stadionjaink, hiába az ilyen-olyan edzőképzési koncepció, a stadionok az Orbán-kormány piramisai lesznek, amelyek kitűnő turista-látványosságok, de gyakorlati hasznuk alig van. Másrészt egy esetleges selejtezős negyedik hellyel az összes magyar edző kukába dobhatja a tréneri papírjait. Nyelvtudás és megfelelő képzettség nélkül ugyanis nem lehet egy FC Barcelona szakmai vezetését átvenni, hiába célzott arra egy magyar szakember, hogy könnyű nemzetközi klasszisokkal dolgozni. Szóval szamárra ültünk, kedves olvasók! Meglátjuk, meddig jutunk vele, de szerintem nem sokáig!
De tudják, mit jelent ez? Egyrészt azt, hogy a világ egyetlen külföldi szakembere sem olyan kretén, hogy elvállaljon egy olyan kellemetlen feladatot, mint vezetni a jelenleg 44. legjobb válogatottat. Másrészt azt, hogy az MLSZ-nek nincs pénze, mert ha lenne is olyan idióta, aki vállalja a sziszifuszi munkát, nos, ő is csak komoly pénzmennyiség ellenében, ami nem áll Csányi elnök úr rendelkezésére. Ez pedig felettébb különös azok után, hogy a kormány nem is olyan régen jelentette be, hogy 40 milliárd forintot költ 1000 azaz ezer magyarországi focipálya felújítására 2014-ben. Akkor viszont adódik a kérdés az igencsak arrogáns elnök úr felé: Hova tűnik a rengeteg pénz, amit az államtól kap a szövetség? Erre sajnos egyelőre nem kapunk választ
Azt a kérdést viszont már érdemes feszegetni, hogy jobb volt-e a magyar focinak az a szerintem áldatlan állapot, amikor Lothar Matthäus vagy Erwin Koeman osztotta nekünk az észt. Nem volt jobb. De ha már Csányiék külföldi kapitányban gondolkodtak, nem lett volna kézenfekvő a rettentő csalódott Ricardo Moniznak felajánlani a szövetségi kapitányi posztot? Igaz ugyan, hogy ő holland, viszont saját jószántából szeretett volna segíteni a magyar focin, már szinte magyarnak tekintette magát. Ráadásul a mester közismerten munkamániás és biztosan lettek volna ötletei a válogatott élén is. Szóval szerintem jó kis kárpótlás lett volna neki a kapitányi kispad. A felső vezetés azonban ló helyett szamárra ült, monetáris szempontokra hivatkozva.
Jön a tavasz, jönnek a tét nélküli meccsek, aztán pedig az Európa-bajnoki selejtezők én pedig attól félek, bánni fogjuk még ezt a döntést. Attól félek, hogy ha nekünk a csoportban minimum harmadiknak kell lennünk a továbbjutáshoz, akkor valahogy lebűvészkedjük majd magunkat a negyedik helyre, hogy aztán lehessen megint magyarázkodni. Ez a mókuskerék pedig azt jelentheti, hiába vannak szép stadionjaink, hiába az ilyen-olyan edzőképzési koncepció, a stadionok az Orbán-kormány piramisai lesznek, amelyek kitűnő turista-látványosságok, de gyakorlati hasznuk alig van. Másrészt egy esetleges selejtezős negyedik hellyel az összes magyar edző kukába dobhatja a tréneri papírjait. Nyelvtudás és megfelelő képzettség nélkül ugyanis nem lehet egy FC Barcelona szakmai vezetését átvenni, hiába célzott arra egy magyar szakember, hogy könnyű nemzetközi klasszisokkal dolgozni. Szóval szamárra ültünk, kedves olvasók! Meglátjuk, meddig jutunk vele, de szerintem nem sokáig!
