Magamról lesz most szó pár sor elejéig. És a köszönetről,
mert ha annak idején szeretve tisztelt szüleim, rokonságom nem támogatja, hogy
elvégezzem a Sportkommunikátor szakot az egyetemen, akkor most nem biztos, hogy
ezt a blogot írnám. Erre később még visszatérek. 1988. július 19-én születtem,
azon a napon, amikor Grósz Károly elvtárs (sic!) megkezdte két hétig tartó
amerikai körútját Los Angelesben. Első sporttal kapcsolatos gyermekkori emlékem
négy éves koromra datálódik, amikor apámmal együtt néztük Ayrton Senna monacói
versenyzését. Tudat alatt akkor kezdtem foglalkozni az újságírással, hisz
innentől kezdve kommentátorosat játszottam, ahányszor egyedül voltam. Számomra
már akkor volt valami hihetetlenül vonzó a sportújságírók munkájában.
Ez akkor sem változott, amikor hét éves koromban egy
októberi napon először léptem át a mozgássérültek számára létrehozott Pető
András nevével fémjelzett nevelőképző és nevelőintézet küszöbét. Életem
meghatározó szeletét töltöttem Pesten, nyolc évet, ez az időszak is hozzájárult
ahhoz, hogy sportújságíró lettem! Ugyanis kora kamaszkoromtól kezdve
alakították ki bennem a tájékozódás igényét, rendszeres elvárás volt, hogy
naponta legalább egy híradót meg kell nézni. Ezen a szokáson azóta sem
változtattam, legfeljebb annyit, hogy az egy alkalmat hatra emeltem. Így
kerültem az ország egyik legjobb iskolájába; a pécsi Leőwey Klára Gimnáziumba,
ahol 16 éves kormomban történt a későbbi pályafutásomat befolyásoló első
esemény. Ekkor kellett ugyanis először elgondolkodni azon, hogy ki, hova
szeretne menni továbbtanulni. Én gondolkodás nélkül tudtam a választ:
mindenképp sportújságírással, de legfőképp kommentátorként akarok
tevékenykedni! Emlékszem, álmodoztam akkoriban, hogy milyen jó lesz, milyen
egyszerű lesz. És mekkorát tévedtem! Hajjaj!
Mert nem egyszerű ebben a szakmában elhelyezkedni! A
következő fontos állomás az újságíráshoz vezető utamon 2008. március 11. Ekkor
rendezték a Buzánszky Kupa küzdelemsorozatát a Leőweyben, mely esemény egyfajta
osztályok közötti focitorna volt. Az igazgatónő felkért, írjak egy tudósítást
erről a tornáról az iskolaújságba és lehetőleg készítsek interjút Buzánszky
Jenő bácsival, a torna névadójával, az Aranycsapat korábbi legendás védőjével.
Az volt életem első interjúja, ami egyben a legrosszabbul sikerült. Ennek két
oka az volt, hogy egyrészt nem készültem fel megfelelően, másrészt pedig
szegény Jenő bácsi annyira halkan, motyogva beszélt, hogy alig értettem, mit
mond amikor a diktafonon visszahallgattam a felvételt. Ezt leszámítva az egész
torna olyan jól sikerült, hogy kaptam is egy emléklapot, mely a mai napig
szobám falát díszíti és roppant büszke vagyok rá! Ekkor már be volt adva a
jelentkezésem az egyetemre.
Ahol még abban az évben, szeptemberben kezdtem el a
tanulmányaimat a Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési kar
Sportkommunikátor szakán. Minden évben viszonylag simán vettem az akadályokat,
az utolsó évet kivéve, amikor három évvel ezelőtt nem engedtek el
záróvizsgázni, mivel a leckekönyvembe nem volt beírva az egyik jegyem adminisztrációs
hiba miatt. Egy évvel később már elmehettem záróvizsgázni, ám mivel kétszer is
megíratták velem (kérésem ellenére) a záróvizsgát, csak harmadik nekifutásra
kaptam meg a felsőfokú végzettséget igazoló papírt. Itt álljunk meg egy
pillanatra, magyarázattal tartozom! Azért kértem a szóbeli vizsgáztatást, mert
papírom van arról, hogy alaki diszgráfiám van, ami azt jelenti, hogy annyira
ronda a kézírásom, hogy nem, vagy csak nagyon nehezen lehet azt elolvasni.
Ezért kértem egy olyan két fordulós szóbeli vizsgáztatást, melynek egyik
szakasza helyettesíti az írásbeli záróvizsgát. Az erre irányuló kérésem azonban
jókora csúszással jutott el a címzettekhez, történhetett, hogy kétszer is írtam
záróvizsgát kérésem ellenére. A harmadik alkalom azonban olyan jól sikerült,
hogy a vizsga mindhárom elemére, így szakdolgozatomra is négyest kaptam,
megkaphattam hát a felsőfokú papírt!
A következő kérdéssel folytatnám a cikket: Haász Rudolf
szerint mi az újságírás? Ehhez elsőként vegyünk egy egyszerű hírt. Például:
"A női kosárlabda Euroliga nyolcas döntőjének
fináléjában a házigazda Jekatyerinburg 82–56-ra megverte a török Fenerbahcét. A
női kosárlabda Euroliga nyolcas döntőjének fináléjában a házigazda
Jekatyerinburg 82–56-ra megverte a török Fenerbahcét. Az orosz együttes
elképesztő fölénnyel nyerte meg a nyolcas döntőt, mind az öt találkozóját simán
behúzta, átlagban 27.4 ponttal szerzett többet, mint az ellenfelek – a
legszorosabb a nyitó mérkőzés volt, amikor „csak” 23 egységgel bizonyult
jobbnak a lengyel Polkowicénél. A finálé legeredményesebb játékosának a 24
pontig jutó Candace Parker bizonyult, aki emellett szerzett még 11 lepattanót,
kiosztott öt asszisztot és két blokkot is. Mint ismert, a harmadik helyért a
két magyar válogatott játékossal, Krivacsevics Tijanával és Quigley
Alexandriával felálló Good Angels Kosice 65–57-re kikapott a francia
Bourges-tól."
Nos, ez egy rövid, velős tudósítás, de vannak olyanok is,
amelyek hosszan írják le, hogy egy adott helyszínen mi történik A női kézilabda
BL-döntő előtt például a Nemzeti Sport tudósítója írt cikket arról, mi is
zajlik a győri lányoknál edzésen. Tehát az újságírás részben tudósítás, amikor
leírod azt, amit látsz! Se többet, se kevesebbet annál. Nem mondasz véleményt,
mert ha megteszed, akkor részrehajló vagy és ezáltal hiteltelen. Képzeljük el
azt a madridi újságírót, aki egy döntetlenre végződő El Classicót úgy
interpretál az olvasók felé, hogy a meccset a Real Madrid nyerte! Pedig
mindenki tudja, hogy döntetlen lett! Ebben az esetben az érintett kolléga repül,
és még a közönség sem veszi komolyan, mivel kialakulhat az a vélemény, hogy
részrehajló, minden alkalommal a csapat sáljában ül le cikket írni. Ezért
találta ki az újságírás a publicisztika műfaját! Ugyanis a definíció szerint a
publicisztika véleményműfaj! Tehát ha ilyet ír valaki, akkor kifejtheti a
véleményét egy - a tévében látott - meccsel kapcsolatban. Vitatott szituáció
te, mint újságíró lesnek ítélsz meg? Ha tudósítást írsz kit érdekel? A les az,
amit a játékvezető megad! Ám ugyanez a helyzet más, ha publicisztikát írsz! Ott
elmondhatod, hogy szerinted miért volt les vagy miért nem? Olvashatnak mindkét
műfajból cikket itt? Igen!
Ugyanis ez a blog alapítása; április elseje óta minden
munkámat őrizni fogja! Ajánlom ezért figyelmükbe a soron következő cikkeket,
mivel július 19-től két héten át olvashatnak tudósításokat a soron következő
Úszó - és Vízilabda Világbajnokságról! Jó szórakozást kíván hozzá az ember, aki
nem ismeri a sport határait: Haász Rudolf
