Helybenjárás

Bármennyire meglepő, hiába haragszom a magyar labdarúgó válogatottra, leültem csütörtök este a tévé elé, hogy lássam a magyar foci újabb, kilencven perces szenvedéstörténetét. Nem is csalódtam. Az első félidő színvonala egészen emészthetőre sikeredett, de amit a második félidőben művelt a csapat, az kritikán aluli volt.Természetesen a csatáraink ez alól kivételt jelentenek, hisz ha hozzájuk került a labda, akkor egész jó dolgokra is képesek voltak. És bár nem kifejezetten csatár, Tőzsér Dániel is egészen szép dolgokat mutatott, jómagam nem is értem, hogy eddig miképpen fordulhatott elő, hogy mellőzik őt a válogatott keret összeállításakor. Lehet, hogy csak a meccshiány okozza, de számomra negatív meglepetés Gulácsi Péter játéka, aki legalább háromszor indult el a kapujából rossz ütemben a labdáért. Ezekben a szituációkban bizony nem sokon múlott, hogy a dánok nem tudtak gólt szerezni. A védekezés ismét kritikán alulira sikeredett, a hátsó alakzat gondjait csak tetézte, hogy védőink a meccs végéhez közeledve egyre fáradtabbnak látszottak. A dánok az utolsó negyed órában konkrétan azt csináltak a pályán, amit akartak, tetszés szerint alakítottak ki helyzeteket! Dzsudzsák Balázs jól mondta a meccs után: óriási szerencsénk volt, hogy nem kaptunk még egy gólt!

Csütörtök este tehát bebizonyosodott, hogy a magyar válogatott fizikai felkészítése a legrosszabb a világon. Tőzsér Dani azzal egészítette ki csapattársa mondandóját, hogy sokszor a játékosok csak futottak az ellenfél után, az elképzelt taktikát ezért csak részben lehetett megvalósítani. Ez is korrekt megállapítás! De néhány, a magyar első osztályból érkező válogatott játékos önértékelése szintén kritikán aluli. Ez pedig annak köszönhető szerintem, hogy az MLSZ olyan morális környezetet teremtett a magyar fociban, melyben gyakorlatilag a nulla teljesítmény is elfogadható. Angliában például a csütörtöki meccshez hasonló, hajtós találkozókat az összes, pályán lévő játékos végig bírja, ráadásul ez 38 bajnoki mérkőzésen kell tenniük úgy, hogy még karácsony másnapján, december 26-án is játszanak bajnoki meccset (Voxing Day Football). Eközben Magyarországon szünetel a bajnokság február végéig, a magyar játékosok bejglit, pulykát, szilveszterkor pedig virslit zabálnak, miközben angol társaik kihajtják magukat bajnoki meccs keretében, a nézők szórakoztatása érdekében. És akkor még nem is szóltam a magyar focitörténelem legarrogánsabb MLSZ-elnökéről Csányi Sándor személyében, aki a saját szakmájában alkalmazott arrogáns viselkedést viszi bele MLSZ-elnöki munkásságába, elsősorban ezért visszataszító számomra az ő viselkedése bizonyos helyzetekben, lásd a hollandok elleni meccs utáni "válságkezelést"! Szóval óriási bajok vannak itt a válogatott felemás játékától kezdve, a magyar foci felső vezetésének döntéseiig és viselkedéséig! Az a baj, hogy a közeljövőben ezeket a problémákat nem fogják orvosolni! Pedig lenne min dolgozni!


Ehelyett viszont helyben járunk!