Frí Penáltíz

Éppen készültem archiválni a nyáron megjelent, foci vb-vel foglalkozó írásaimat, amikor egy nagyon érdekes hírt fedeztem fel. Ennek az előzménye, hogy Kovács Ferenc, a Videoton tiszteletbeli elnöke interjút adott a Nemzeti Sportnak. Feri bácsi ebben a beszélgetésben egyebek mellett a következőket mondja: "A labdarúgók azonban megérzik, ha olyan instruál, aki nem ismeri magas szinten a szakmát, egyébként is, a futballvilág talán ha egy olyan edzőzsenit ismer, aki nem volt számottevő futballista. Ő is portugál, szintén José, de a vezetékneve Mourinho” Nem sokkal az idézett mondatok előtt megjegyzi, hogy Paulo Souza távozása után nem sikerült az edzőváltás, José Gomes pedig "nem ide való ember" volt. Talán nem árulok el nagy titkot és a Videoton szurkolói is egyetértenek velem abban, hogy Feri bácsinak igaza van. Ezzel le is zárhatnánk ezt a témát, ha nem érkezett volna tegnap José Gomestől válasz erre a nyilatkozatra.

Nem venném igénybe a türelmüket azzal, hogy a nyílt levél teljes szövegét betegyem ide, mert szerintem José Gomes nem sok figyelmet érdemel. Tavaszi történet, hogy a Pápa elleni hazai meccs szünetében Tóth Bálint, a vendégek mestere éppen a számukra kijelölt öltözők felé tartott, amikor ordibálást hallott a Videoton öltözőjéből. Az igencsak meglepett Tóth Bálint megkérdezett valakit, aki szintén ott állt ay közelben, hogy mi folyik odabent. Az illető azt válaszolta, hogy José Gomes taktikai eligazítást tart. Már ebből az aprócska történetből is látszik, hogy a Videoton előző edzője finoman szólva sem normális, ebből kifolyólag pedig az edzői pályára is alkalmatlan. De azért osztja itt nekünk az észt, meg tiszteletet követel magának, meg mit tudom én. Arról a José Gomesről beszélgetünk, aki az égvilágon semmit nem ért el a Videotonnal, Kovács Ferenccel ellentétben, utóbbi a második számú európai kupasorozat döntőjéig vezette a csapatot, más kérdés, hogy ott vereséget szenvedett, csak az ezüstéremre futotta. 

Szóval minőségi különbség van a két edző között. Ne vicceljünk már! Egy hazánkban teljesen megbukott portugál senkiházi osztja itt az észt a magyaroknak. Csak azt tudnám, milyen erkölcsi alapon!? Elzavarták innen a fenébe, mert nem tudott mit kezdeni a Vidivel! Nem találok szavakat erre az agresszív viselkedésre. Mielőtt bárki elhamarkodottan igazat adna a nyílt levél írójának, hadd jegyezzem meg, hogy kíváncsi leszek, ki lesz az a Bognár György és Várhídi Péter szellemi magasságába emelkedett következő magyar edző, aki mondjuk Európa Liga döntőbe vezeti bármelyik magyar csapatot. Szóval jobb lenne, ha Gomes inkább ki se nyitná a száját. Ő már itt lejáratta magát teljesen. Csak a reklamálásai maradtak utána Emlékeznek? "Not One, not two but three penalties!" reklamált egy meccs után három, véleménye szerint elmaradt tizenegyest. Amikor Kovács Ferenc megkérdőjelezi José Gomes szakmai felkészültségét, elsősorban a fent említett két kis botrányos epizódra gondol. Nem érdemes tehát reklamálni a portugál mesternek, mert eredményei okán köztiszteletben álló magyar kollégájának tökéletesen igaza van!

Vicente A Bohóc

Tegnap lejárt egy játékrendszer ideje. Az ide teszem, oda tolom játék már nem működik a fociban. Ez feketén-fehéren bebizonyosodott. No meg az is, hogy Wilmar Roldán játékvezető nem fog a döntőn dirigálni, Nisimurához hasonlóan. A Mexikó-Kamerun meccsen ugyanis az ő csapata nem adott meg két szabályos gólt. Ott a csapatok görcsösen kezdtek, az is nehezítette a dolgukat, hogy szakadt az eső az egész meccsen, ez pedig labdakezelési problémákhoz vezetett. Kamerunnak voltak ugyan felvillanásai, ám a csapat támadójátéka impotens, védekezésben időnként fejetlenül szaladgáltak összevissza, az utolsó negyed órában pedig időnként olyan érzésem volt, mintha beletörődtek volna a kameruniak a vereségbe. Velük ellentétben Mexikó támadásaiban sok potenciált láttam, ha a befejezésekre tudna egy kicsit koncentrálni a csapat, akkor a horvátokat és a brazilokat egyaránt megszorongathatja. 

A spanyol-holland meccsen Diego Costát nem fogadta szívesen a brazil közönség, ennek ellenére veszélyesen játszott, ehhez kellettek egyébként a holland védelmi hibák az első percekben. A brazil születésű csatár játékát jól példázza az összehozott tizenegyes, amit Alonso értékesített ugyan a 26. percben, de ezzel nagyjából ki is múlt a támadójáték spanyol oldalon. A hollandok viszont ébresztőt fújtak, egyenlítettek, a gólt megelőző kapustevékenységet nem igazán értem. Minek jött ki Casillas a kapujából? Arra számított, hogy Van Persie leveszi majd a labdát? Minden bizonnyal igen, ugyanakkor az, hogy mozdulatlanná dermedve figyelte, ahogy behullik a labda a kapujába, sok mindent elárult a későbbi történésekről. A hollandok a második félidőben stabilizálták magukat hátul, a támadójátékot pedig igen egyszerűen oldották meg. Hátulról ugratták ki hosszú passzokkal az elöl lévő támadó középpályásokat, elsősorban Robbent, aki a helyzetei többségét gólra váltotta. Nem volt tilitoli, egyszerűen, akár egy egyenes, megoldották a spanyolok legyőzését, akik közül Gerard Piqué, Sergio Ramos és Casillas totális csődöt mondtak tegnap este! Azzal, hogy Vicente del Bosque a meghatározó játékosok posztjain nem frissített a vb előtt és ugyanazt a játékot erőlteti évek óta, saját magából és a spanyol fociból csinál bohócot! Nem kéne váltani, mester? 

 Az Ausztrália-Chile találkozón bejött a papírforma!. A chileiek rúgtak gyorsan két gólt, aztán visszaálltak, mert azt gondolták, hogy a meccs már zsebben van. Meg lehet érteni őket, ugyanakkor ez a hozzáállás nem éppen célravezető a hollandok és a spanyolok ellen. Ausztrália csapata kihozta magából a maximumot, rajtuk rettentően érződik, hogy úgynevezett egyemberes csapat, sok rúgták fel a labdát Tim Cahillnek, aki megpróbált vele valamit kezdeni, ez a taktika azonban csak egy gólra volt elég, a végére ráadásul kaptak még egyet, ez pedig el is döntötte a meccs sorsát. Nagyon valószínű, hogy ezzel meg is van az első kieső, hiszen a papírforma szerint a holland-spanyol duónak be kell gyűjtenie a három pontot! Hát majd meglátjuk! Szerdán minden tekintetben okosabbak leszünk!

 Kíváncsi a június 13-án írt két tudósításra? A Spanyolország-Hollandia meccs írásos összefoglalóját itt találja!

Az Ausztrália-Chile találkozó tudósításáért kattintson ide!

Izzadtak a brazilok

Bizony! Tegnap megszenvedtek a győzelemért a hazaiak a nyitómeccsen. Nem kezdődött számukra jól a találkozó, ellenben a horvátok bátor támadójátékkal és kreatív focival lepték meg a világot. Ez tizenegy perc játék után érett (ön)góllá, bár ehhez ugye az is kellett, hogy Jelavic picit beleérjen a labdába. Szerintem legalábbis beleért, így került az Marcelo elé, aki eltévesztve a házszámot, a saját kapujába tolta a labdát. Ezután felébredtek a brazilok, agresszív labdaszerzésre törekedtek, ennek pedig meglett az eredménye, egy ilyen szituációt követően a 29. percben megkapta a labdát Neymar, aki egyébként szabadon mozoghatott a pályán, míg le nem cserélték, és a Barcelona csatára középre vitte a labdát, majd messziről a bal alsóba lőtt, meglett az egyenlítés! Érthetetlen módon a pálya közepéről behúzódtak a horvát védők a tizenhatoson belülre, zónavédekezést választottak, ez pedig egy brazil csatársor ellen óriási hibának számít, azonnal büntettek is a hazaiak. 1:1-gyel mehettek tehát szünetre a felek úgy, hogy a brazilok az utolsó negyed órában óriási nyomást gyakoroltak a vendégek kapujára. 

A második félidőben 25 percig csak a cserék jelentettek eseményt, jött Brozovic Kovacic helyére, aztán Hernanes is beállt Paulinho helyett, ekkor Scolari mester húzott egy olyat, hogy a két szélen felcserélte Hulkot és Oscrart, Neymart pedig beküldte középre Fred mellé, így már ők rohamozták a kaput. 68 perc elteltével Hulk is leült a padra, Bernard folytatta helyette. Két perccel később pedig a játékvezető elkövetett egy hibát, mely a meccs kimenetelét nagymértékben befolyásolta. Neymar kapott labdát a tizenhatoson belül, megpróbált kapura fordulni és egyszerűen elesett a védője mellett, aki nem bántotta, Juicsi Nisimura mégis befújta a büntetőt, amit Neymar értékesített, vezettek tehát a brazilok. Az utolsó negyed órában a horvátok egyrészt elvesztették az önbizalmukat, másrészt fejben összeomlottak, Scolari pedig kihasználva az utolsó cserelehetőséget, Neymar helyére Ramirest küldve, stabilizálta a középpályát. Nem sokkal később a fáradt Corluka labdát vesztett a középpályán, Oscar ezzel meglódult, majd a tizenhatos vonaláról gólt szerezve eldöntötte a meccset, melyet a bírói hiba is befolyásolt. Kialakult tehát a 3:1-es végeredmény. a braziloknak elsősorban a jó értelemben vett agresszivitásban kell fejlődniük, horvátok pedig, ha ezt a játékot produkálják, könnyedén verhetik Mexikót és Kamerunt is, amennyiben elbírják a rájuk nehezedő pszichikai nyomást. Nyitánynak egyébként ez a meccs tökéletes volt, leszámítva a bírói hibát. Folytatás este, három mérkőzéssel!

A meccsről írt tudósításért kattintson ide!

 

Paradicsommadár

Legelőször is rögzítsük a tényt: Férfi kézilabda vb-selejtezőn Magyarország 25:22-re legyőzte Szlovénia csapatát. Izgalmas, jó hangulatú meccs volt, a kézilabda valódi ünnepe. Ebbe rondított bele az RTL Klub, amikor 40 másodperccel a vége előtt a találkozó kommentátora, Léderer Ákos beleböfögte az éterbe, hogy a maga részéről elköszön a nézőktől és köszöni, hogy 16 évig közvetíthetett kézilabdát az RTL Klubon. Ezek a rideg tények. 40 másodperccel a vége előtt a csatorna seggfej műsorszerkesztője úgy gondolta, hogy mivel az emberek olthatatlan vágyat éreznek aziránt, hogy végre megtudják a hatos lottó nyerőszámait, ezért megszakítanak a fent említett időpontban egy amúgy szenzációs meccset. 

Most érkezett el az idő, hogy elővegyük azt a bizonyos viccet a nyuszikáról, aki az erdőben lépten-nyomon különleges lényekkel találkozik. Nos lássuk: Nyuszika sétált az erdőben, és egyszer csak találkozott egy addig sosem látott lénnyel. Illendően köszöntötte: „Szervusz! Én vagyok a nyuszika, hát te ki vagy…?, „Én vagyok a farkaskutya…” „Farkaskutya…? Az meg hogy lehet…?”, „Édesanyám farkas volt, édesapám kutya, én lettem a farkaskutya…” A nyuszika illedelmesen elköszönt, és ment tovább. Egyszer csak találkozott egy másik lénnyel. „Szervusz! Én vagyok a nyuszika, hát te ki vagy…?”, „Én vagyok az öszvér…” „Öszvér? Hát az hogy lehet…?”, „Édesapám ló volt, édesanyám szamár, és én öszvér lettem.” A nyuszika kicsit még csodálkozott, de azért csak elindult tovább. És akkor találkozott egy egészen, igazán különös, különleges lénnyel. „Szervusz! Én vagyok a nyuszika, hát te ki vagy…?” „Én vagyok a paradicsommadár…” „Aha, értem… – mondta a nyuszika. – Tudod mit? Akkor te menj az anyádba!” Igen, az RTL Klub ezzel a lépéssel magát tette a magyar média paradicsommadarává. Ez a tévéadó lett az állat, akit a nyuszika, vagyis inkább esetünkben a néző elküld az anyjába, és mindezt joggal teszi. Nem ez az első eset, amikor cikkem tárgya óriási sportújságírói szakmai hibát követ el. Már Vitray Tamás is megjegyezte róluk, hogy rettentő gyenge színvonalon közvetítenek sporteseményt, emlékezzünk csak a nyolc évvel ezelőtti, németországi világbajnokságra! 

Azt az eseményt teljes egészében az RTL Klub kapta, tudomásom szerint akkor fordult elő a magyar sportújságírás történetében először, hogy kollégákat haza kellett hívni egy súlyos baki után. Történt ugyanis, hogy a német válogatott egyik meccsén, amikor a stadion díszpáholyát mutatták, a magyar kommentátor összekeverte az ott helyet foglaló Angela Merkelt az egyik miniszterével, aki a kancellár asszony társaságában tekintette meg a mérkőzést. Vitray szerint egyébként akkor kizárólag Hajdú B. István végzett kitűnő munkát, a többiekről szó szerint azt mondta: "Nem tekintem őket a kollégáimnak!" Száz szónak is egy a vége, az, hogy 40 másodperccel a vége előtt befejezik egy kézilabda meccs közvetítését, példátlan és felháborító eset a magyar sportújságírás történetében. Végezetül csak annyit: ezek után már én is kifejezetten támogatom a reklámadó ötletét! Ne csodálkozzon az RTL Klub, ha a következő hetekben az ügyfélszolgálat felháborodott telefonok millióit kapja majd. Sőt, tovább megyek, a reklámadón se csodálkozzon! Mert a legteljesebb mértékben megérdemlik! Gyalázat, a sportrajongók pofán köpése volt, ami ma délután 16 óra 15 perc táján történt! Ez soha többet nem ismétlődhet meg! Jó hír, hogy már nem is fog, ez volt az utolsó kézilabda meccs amit közvetítettek, az elkövetkező tíz évre ez az állítás mindenképpen igaz. Folytatás jövő vasárnap este fél hatkor a Sport TV-n. Hajrá Magyarok! Hajrá Magyar Kézilabda!

Helybenjárás

Bármennyire meglepő, hiába haragszom a magyar labdarúgó válogatottra, leültem csütörtök este a tévé elé, hogy lássam a magyar foci újabb, kilencven perces szenvedéstörténetét. Nem is csalódtam. Az első félidő színvonala egészen emészthetőre sikeredett, de amit a második félidőben művelt a csapat, az kritikán aluli volt.Természetesen a csatáraink ez alól kivételt jelentenek, hisz ha hozzájuk került a labda, akkor egész jó dolgokra is képesek voltak. És bár nem kifejezetten csatár, Tőzsér Dániel is egészen szép dolgokat mutatott, jómagam nem is értem, hogy eddig miképpen fordulhatott elő, hogy mellőzik őt a válogatott keret összeállításakor. Lehet, hogy csak a meccshiány okozza, de számomra negatív meglepetés Gulácsi Péter játéka, aki legalább háromszor indult el a kapujából rossz ütemben a labdáért. Ezekben a szituációkban bizony nem sokon múlott, hogy a dánok nem tudtak gólt szerezni. A védekezés ismét kritikán alulira sikeredett, a hátsó alakzat gondjait csak tetézte, hogy védőink a meccs végéhez közeledve egyre fáradtabbnak látszottak. A dánok az utolsó negyed órában konkrétan azt csináltak a pályán, amit akartak, tetszés szerint alakítottak ki helyzeteket! Dzsudzsák Balázs jól mondta a meccs után: óriási szerencsénk volt, hogy nem kaptunk még egy gólt!

Csütörtök este tehát bebizonyosodott, hogy a magyar válogatott fizikai felkészítése a legrosszabb a világon. Tőzsér Dani azzal egészítette ki csapattársa mondandóját, hogy sokszor a játékosok csak futottak az ellenfél után, az elképzelt taktikát ezért csak részben lehetett megvalósítani. Ez is korrekt megállapítás! De néhány, a magyar első osztályból érkező válogatott játékos önértékelése szintén kritikán aluli. Ez pedig annak köszönhető szerintem, hogy az MLSZ olyan morális környezetet teremtett a magyar fociban, melyben gyakorlatilag a nulla teljesítmény is elfogadható. Angliában például a csütörtöki meccshez hasonló, hajtós találkozókat az összes, pályán lévő játékos végig bírja, ráadásul ez 38 bajnoki mérkőzésen kell tenniük úgy, hogy még karácsony másnapján, december 26-án is játszanak bajnoki meccset (Voxing Day Football). Eközben Magyarországon szünetel a bajnokság február végéig, a magyar játékosok bejglit, pulykát, szilveszterkor pedig virslit zabálnak, miközben angol társaik kihajtják magukat bajnoki meccs keretében, a nézők szórakoztatása érdekében. És akkor még nem is szóltam a magyar focitörténelem legarrogánsabb MLSZ-elnökéről Csányi Sándor személyében, aki a saját szakmájában alkalmazott arrogáns viselkedést viszi bele MLSZ-elnöki munkásságába, elsősorban ezért visszataszító számomra az ő viselkedése bizonyos helyzetekben, lásd a hollandok elleni meccs utáni "válságkezelést"! Szóval óriási bajok vannak itt a válogatott felemás játékától kezdve, a magyar foci felső vezetésének döntéseiig és viselkedéséig! Az a baj, hogy a közeljövőben ezeket a problémákat nem fogják orvosolni! Pedig lenne min dolgozni!


Ehelyett viszont helyben járunk!

 

Ember az embertelenségben

Karl Erik Bőhn utódja megnevezésével a Magyar Kézilabda Szövetség csak a temetés után foglalkozik. Így van ez jól, higgyék el nekem. Ez a cikk csak azért születik, hogy rávilágítsak: a magyar sportújságírás milyen elképesztő mélységekbe képes süllyedni, amikor ez a téma szóba kerül. Épp ezért, most kijelentem, hogy a Nemzeti Sportban megjelent: "Mi már tudjuk! Németh András lesz a kapitány!" címmel írt tudósítás szerzőjétől nyilvánosan elhatárolódom! Az elmúlt négy napban arra vártam, hogy a Magyar Kézilabda Szövetség nevezze meg az elhunyt norvég mester utódját a női válogatott élén, ám az érintett szervezet az alábbi közleményt adta ki:

„Mi már tudjuk! Németh András lesz a kapitány" - harsogja címlapján a Nemzeti Sport, az egyetlen magyar sportnapilap. Teszi mindezt 2014. február 4-én, alig több mint egy nappal Karl Erik Böhn halálát követően, több forrásra hivatkozva. A Magyar Kézilabda Szövetség - amellett, hogy kegyeletsértőnek tartja az eljárást - az információt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem kívánja. A kitétel ezúttal nem a diplomáciai szakzsargon alkalmazása, hiszen a szövetségi kapitány kinevezése az MKSZ Elnökségének jogköre, márpedig a testület semmiféle döntést nem hozott az ügyben. Ami pedig a morális részt illeti: a Magyar Kézilabda Szövetség a Karl Erik Böhn halálát követő gyász időszakában nem tud és nem is akar olyan éles fordulatot venni, mint a Nemzeti Sport, amely hétfői lapszámának címlapján még norvégul is búcsúztatta az elhunyt kapitányt (Nyugodj békében! Hvil i fred!) ám egy nappal később - hírversennyé silányítva a gyászt - már büszkén hirdette, hogy „már tudja” az utód nevét, miközben ugyanabban a lapszámban azt írja: „valóban nem lenne elegáns az előző kapitány halálának másnapján kihirdetni, ki az utód”. Utóbbi megállapítással a Magyar Kézilabda Szövetség messzemenőkig egyetért, ezért az MKSZ Karl Erik Böhn temetéséig semmilyen módon nem foglalkozik a norvég szakember utódlásának kérdésével, így értelemszerűen ki sem nevezi az új szövetségi kapitányt. Karl Erik Böhn temetésére 2014. február 11-én kerül sor a norvégiai Sandefjordban. Emlékét megőrizzük."

A fentiekből kiindulva nem szeretnék foglalkozni a következő kapitány személyével, csupán egy hölgyre szeretném felhívni mindenki figyelmét, aki ember maradt ebben az embertelen, kegyeletsértő történetben. Ő nem más, mint Karl Erik Böhn húga; Vigdis! Aki miközben idehaza kitört a cirkusz, elvállalta a nem kevés lelkierőt követelő feladatot, felkészítette bátyját a temetésre. Megborotválta, felöltöztette úgy, ahogy annak idején a haldokló kérte. Magyar nemzeti színű mezben helyeznek majd végső nyugalomra egy csodálatos embert, akinek nem 48 évesen kellett volna meghalnia. Vigdis Bőhn úgy készítette fel testvérét, hogy tudta és megosztotta velünk az élet egyik alapigazságát: Sírhat a szem, nevethet a száj, de a szív fájdalmát és bánatát senki nem képes látni. Én tényleg naponta csodálkozom el azon, hogy a magyar újságírók, a kollégáim közül néhányan milyen elképesztő erkölcsi mélységekbe képesek süllyedni! A Nemzeti Sport a fent vázolt ügy kapcsán ráadásul önellentmondásba keveredett. Találgat a magyar női kézilabda válogatott új szövetségi kapitányát illetően, majd az erről szóló cikkben megjegyzi a  szerző, hogy ő ezt egyébként nem tartja etikusnak! Aztán amikor kijön az MKSZ közleménye, kussolnak, ez az állapot pedig kedd óta tart. 

Mondjátok kedves kollégák, nem szégyellitek magatokat? Ennyire fontos a pénz meg az olvasottság, hogy etikátlan viselkedést mutattok olyan halott emberrel szemben, aki ezt nem érdemelné meg? Tudom, erre a kérdésre nem fogok választ kapni. Néhány záró gondolatot engedjenek azért meg nekem! Nagyon szeretjük a norvég embereket és Karl Erik Bőhnt! Legalább annyira fáj nekünk ez a veszteség, mint nektek, kedves norvég barátaink! Pedig szegény Karl Erik nem is Magyarországon született, de tanulta a magyar nyelvet! Ő is szeretett minket, mi pedig általában viszonozni szoktuk ezt a szeretetet! Ez a lényeg, nem néhány ostoba újságíró kitalált információkon alapuló spekulációi! 

Szeretünk Vigdis, akárcsak a bátyádat! Melletted vagyunk!

Norvég Ajándék

Sokáig gondolkodtam azon, miként kezdjem el ezt a cikket! Egyrészt azért, mert ma reggelig reménykedtem a csodában, másrészt azért, mert soha nem írtam még olyan cikket, aminek a gyász a témája. Talán kezdjük a ténnyel: Karl Erik Bőhn ma hajnalban a tonsbergi klinikán meghalt. Tizenkét nap múlva töltötte volna be a 49. életévét. A halál már megint gyors munkát végzett és elvett tőlünk egy embert, aki a magyar női kézilabda válogatottal szerezhetett volna magának igazán nevet. A hírnév szerintem soha nem érdekelte. Ő megmaradt egyszerű, szeretetreméltó emberi volta mellett. Az ilyen személyiségek sorsa pedig néha kegyetlen sajnos! Karl Erik Bőhn megmutatta nekünk, mitől erős a norvég kézilabdázás azon túl, hogy a sportág az oslói parlamentben is téma, és öntik bele a sok millió norvég koronát.Téved, aki azt gondolja, hogy a sportág attól olyan erős arrafelé, hogy a fene tudja milyen különleges védekezési és támadási figurát megtanulnak a norvég lányok serdülő korukban! Nem!

Ahhoz, hogy ezt megértsék, fel kell vázolnom egy történetet, melynek ugyan látszólag semmi jelentősége nincs, de azért mégis van. A Győr női kézilabda csapata 2012 tavaszán a dániai Ikast városában edzőtáborozott. Talán emlékeznek még, akkoriban hatalmas botrányt kavart, hogy a frissen kinevezett magyar szövetségi kapitány; Karl Erik Bőhnt a szezon végéig a győriek kispadjára is leültették. Nem ez az érdekes, hanem az, hogy az edzőtáborban, amikor valamelyik délután a csapatnak csendes pihenő volt előírva, KEB kilopózott a szállodából bevásárolni. A szállodához közeli bevásárlóközpontba elkísérte az egyik magyar újságíró kolléga, akivel a norvég mester útközben beszélgetett. „Ajándékot veszek nekik – mondta. – Örülnek neki, én meg szeretek adni.”  Karl Erik Bőhn rövid magyarországi karrierje során rávilágított arra, hogy egy nőt nemcsak megtanítani kell kézilabdázni, hanem eközben a lelkét is ápolni kell.Az nem elég, hogy egy hölgy megtanulja a különböző, sportágra jellemző alap mozdulatokat és taktikai elemeket, éreztetni kell vele, hogy valóban jól végezte az adott napra kiszabott edzésmunkát, ezt pedig csupán szavakkal megtenni nagyon kevés!

Olyan ez, mintha udvarolnál egy nőnek, elmondod neki, hogy szereted, néhányszor smárolsz vele, talán még ágyba is viszed, aztán ennyi volt! Minden épeszű férfi tudja, hogy ez nem így működik! Kanyarodjunk vissza ehhez a szomorú témához! Hatalmas veszteség érte a magyar kézilabdázást. Félbemaradt egy munka, amint másnak kell befejeznie. Szó van itt utódokról, állítólag Németh Andrással nagyon komolyan tárgyal az MKSZ. De a jelöltek között van még 3 külföldi kapitány is.Sajnos ezeket a rideg tényeket is ide kellett tennem de csak azért, hogy kifejezzem: azt a munkát kell folytatni, amit Karl Erik Bőhn elkezdett. A magyar edzőkkel ugyan nincs sok gond, a szakmát nagyon értik, de idehaza elsősorban a sportág pedagógiájában van szükség váltásra. Ebbe most ne menjünk bele! Mi magyarok kaptunk ajándékba Karl Erik Bőhntől egy Európa bajnoki bronzérmet. Emellett megkaptuk az iránymutatást, amerre a magyar női kézilabdázásnak (kiheverve a norvég mester halála okozta sokkot) tovább kell mennie! Ezt az iránymutatást, a különleges pedagógiai módszereket köszönjük neki!

Nyugodjon békében! Mi pedig menjünk tovább a megkezdett norvég úton, új kapitánnyal a fedélzeten!

Pécsi Szappanopera

Az elmúlt egy hónapban valóságos szappanopera zajlott a pécsi futballtörténelem részeként. Ennek rendezője Matyi Dezső, aki ebben az időszakban ékes bizonyítékát adta annak, hogy egyfajta üzleti lehetőségként tekint a sportra. Engedtessék meg nekem ez az aprócska vélemény még akkor is, ha ennek okán meggyőződéses idiótának fognak kikiáltani. Sokan szeretik a városban azt a véleményt hangoztatni, hogy amikor Dezső bátyánk átvette a pécsi focicsapatot, akkor gyakorlatilag meg is mentette azt az összeomlástól, így a gárda fel tudott kapaszkodni az első osztályba, a magyar foci élvonalába. Ez több, mint valószínű így is van. Igaz, ezt a felkapaszkodást is övezte egy kisebb botrány, de tény, hogy a PMFC felkerült a magyar élvonalba. A csapat jelenleg hetedik helyen áll a bajnokságban 25 ponttal, ami öt egységgel kevesebb, mint amennyi a nemzetközi kupaszereplést érő, harmadik helyen álló Győr csapatának van.

A tavalyi év végéig úgy tűnt, minden rendben van csapatnál, ám december 27-én érkezett a derült égen cikázó villám és belecsapott a földbe a baranyai megyeszékhelyen: Matyi Dezső bejelentette, hogy kiszáll a pécsi fociból. Ez pedig annyit jelentett, hogy január 1-től a pécsi önkormányzat fizethette a csapat számláit, a játékosok bérét. Erre reagálva a polgármester közölte, hogy a karácsony előtt közte Matyi Dezső között lezajlott megbeszélésen az üzletember egy szóval sem jelezte a városvezetésnek, hogy meg szeretne válni a Pécsi Sport Nonprofit KFT-ben lévő 97%-os tulajdonrészétől. Ebből következik, hogy a fennmaradó részt a város birtokolta, ami azért fontos, mert sokan jönnek azzal, hogy a városvezetést nem érdekelte a csapat. Ez nincs így! Hiszen a fentiekből mindenki láthatta, hogy a város azonnal segített, amint ez a probléma előállt. 

No, de menjünk tovább a sztoriban, ugyanis nem sokkal a nagy bejelentést követően érkezett a hír, miszerint a Nemzeti Adó - és Vámhivatal Matyi Dezső borászati cége ellen felszámolási eljárást kezdeményezett. Ezzel egy időben tudhattuk meg, hogy egyébként a PMFC-nek 500 millió forint értékben van tartozása a különböző szolgáltatók felé. Ebből már józan paraszti ésszel is lehetett sejteni, hogy itt valami nagyon nem stimmel! Miért akarna valaki megválni a focicsapatától, ha egyébként minden rendben van? Mindenesetre Pécs városának önkormányzata megtette ajánlatát, mely szerint (ha már veszteséges az üzlet és úgyis túl akar adni rajta) Matyi Dezső adja oda a csapatot a városnak jelképes, 300 forintos összegért, az önkormányzat pedig saját költségvetése terhére átvállalja a fent említett adósságot! Erre érkezett egy újabb reakció az üzletember részéről, melynek lényege, hogy ő úgy látja: ez ingyencirkusz. Válaszlevelében emellett minden olyan emberére kígyót békát kiabál, aki rajta kívül felelős vezető a klubban! Olyan részletkérdésekbe megy bele, amelyeknek a csapat eladása szempontjából lényegtelenek. Ilyen például, hogy ki veszi át a neki címzett polgármesteri levelet. Kiosztja Vári Attilát, aki szerintem azért érdemelne némi tiszteletet a felettesétől, már csak Sidney-ben szerzett olimpiai bajnoki címe okán is. Ez a viselkedés sajnos nem idegen Matyi Dezsőtől, hisz láttuk már miként alázza porig Supka Attilát kamera előtt csak azért, mert kirúgását követően merészelt elbúcsúzni játékosaitól, miután leadta szolgálati autóját és laptopját! Aki nem hiszi, nézze meg a Sport TV ide vonatkozó felvételeit, az interneten biztosan megvan!

Így a cikk vége felé tennék még pár aprócska megjegyzést! Ha Matyi Dezső saját bevallása szerint 2 milliárd forintot költött a csapatra, akkor szerintem  nyugodtan felhúzhatott volna egy stadiont is valahol a városban nekik! Ez nem történt meg, ellenben fejlődésről beszélnek! Az volna a fejlődés, hogy néhány műfüves focipályát felépítenek, miközben magára stadionra nem költenek semmit? Ugyan már! Debrecenben is sikerült összeszedni ennyi pénzt azzal, hogy az a gárda a Bajnokok Ligája főtábláján szerepelhetett, ez az összeg az utolsó fillérig az új stadion építésére lett elköltve, májusban át is fogják adni! Ehhez képest Pécsen tönkremegy a foci, ha a csapat pénzügyeit és tulajdonosi problémáit nem sikerül rendezni! Ugyanis világos, hogy Matyi Dezső szeretne megszabadulni a klubtól, ám mivel nem kapott számára előnyös ajánlatot az önkormányzattól, ezért most dacból és mert meg van sértődve, kivérezteti monetárisan azt a csapatot, amit egykor igyekezett megmenteni! Ez pedig visszataszító üzletemberi magatartás! El kéne fogadni az önkormányzat ajánlatát és el kéne húznia az anyja keservébe, mert ez így sehogy nem jó! A pécsi focinak így vége!

Nem feltétlenül az önkormányzat hibája miatt!