Karl Erik Bőhn utódja megnevezésével a Magyar Kézilabda Szövetség csak a temetés után foglalkozik. Így van ez jól, higgyék el nekem. Ez a cikk csak azért születik, hogy rávilágítsak: a magyar sportújságírás milyen elképesztő mélységekbe képes süllyedni, amikor ez a téma szóba kerül. Épp ezért, most kijelentem, hogy a Nemzeti Sportban megjelent: "Mi már tudjuk! Németh András lesz a kapitány!" címmel írt tudósítás szerzőjétől nyilvánosan elhatárolódom! Az elmúlt négy napban arra vártam, hogy a Magyar Kézilabda Szövetség nevezze meg az elhunyt norvég mester utódját a női válogatott élén, ám az érintett szervezet az alábbi közleményt adta ki:
„Mi már tudjuk! Németh András lesz a kapitány" - harsogja címlapján a Nemzeti Sport, az egyetlen magyar sportnapilap. Teszi mindezt 2014. február 4-én, alig több mint egy nappal Karl Erik Böhn halálát követően, több forrásra hivatkozva. A Magyar Kézilabda Szövetség - amellett, hogy kegyeletsértőnek tartja az eljárást - az információt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem kívánja. A kitétel ezúttal nem a diplomáciai szakzsargon alkalmazása, hiszen a szövetségi kapitány kinevezése az MKSZ Elnökségének jogköre, márpedig a testület semmiféle döntést nem hozott az ügyben. Ami pedig a morális részt illeti: a Magyar Kézilabda Szövetség a Karl Erik Böhn halálát követő gyász időszakában nem tud és nem is akar olyan éles fordulatot venni, mint a Nemzeti Sport, amely hétfői lapszámának címlapján még norvégul is búcsúztatta az elhunyt kapitányt (Nyugodj békében! Hvil i fred!) ám egy nappal később - hírversennyé silányítva a gyászt - már büszkén hirdette, hogy „már tudja” az utód nevét, miközben ugyanabban a lapszámban azt írja: „valóban nem lenne elegáns az előző kapitány halálának másnapján kihirdetni, ki az utód”. Utóbbi megállapítással a Magyar Kézilabda Szövetség messzemenőkig egyetért, ezért az MKSZ Karl Erik Böhn temetéséig semmilyen módon nem foglalkozik a norvég szakember utódlásának kérdésével, így értelemszerűen ki sem nevezi az új szövetségi kapitányt. Karl Erik Böhn temetésére 2014. február 11-én kerül sor a norvégiai Sandefjordban. Emlékét megőrizzük."
A fentiekből kiindulva nem szeretnék foglalkozni a következő kapitány személyével, csupán egy hölgyre szeretném felhívni mindenki figyelmét, aki ember maradt ebben az embertelen, kegyeletsértő történetben. Ő nem más, mint Karl Erik Böhn húga; Vigdis! Aki miközben idehaza kitört a cirkusz, elvállalta a nem kevés lelkierőt követelő feladatot, felkészítette bátyját a temetésre. Megborotválta, felöltöztette úgy, ahogy annak idején a haldokló kérte. Magyar nemzeti színű mezben helyeznek majd végső nyugalomra egy csodálatos embert, akinek nem 48 évesen kellett volna meghalnia. Vigdis Bőhn úgy készítette fel testvérét, hogy tudta és megosztotta velünk az élet egyik alapigazságát: Sírhat a szem, nevethet a száj, de a szív fájdalmát és bánatát senki nem képes látni. Én tényleg naponta csodálkozom el azon, hogy a magyar újságírók, a kollégáim közül néhányan milyen elképesztő erkölcsi mélységekbe képesek süllyedni! A Nemzeti Sport a fent vázolt ügy kapcsán ráadásul önellentmondásba keveredett. Találgat a magyar női kézilabda válogatott új szövetségi kapitányát illetően, majd az erről szóló cikkben megjegyzi a szerző, hogy ő ezt egyébként nem tartja etikusnak! Aztán amikor kijön az MKSZ közleménye, kussolnak, ez az állapot pedig kedd óta tart.
Mondjátok kedves kollégák, nem szégyellitek magatokat? Ennyire fontos a pénz meg az olvasottság, hogy etikátlan viselkedést mutattok olyan halott emberrel szemben, aki ezt nem érdemelné meg? Tudom, erre a kérdésre nem fogok választ kapni. Néhány záró gondolatot engedjenek azért meg nekem! Nagyon szeretjük a norvég embereket és Karl Erik Bőhnt! Legalább annyira fáj nekünk ez a veszteség, mint nektek, kedves norvég barátaink! Pedig szegény Karl Erik nem is Magyarországon született, de tanulta a magyar nyelvet! Ő is szeretett minket, mi pedig általában viszonozni szoktuk ezt a szeretetet! Ez a lényeg, nem néhány ostoba újságíró kitalált információkon alapuló spekulációi!
Szeretünk Vigdis, akárcsak a bátyádat! Melletted vagyunk!
