Translate for yourself! (Fordítsd le magadnak!)

2015. augusztus 17., hétfő

A Videoton idei kálváriájáról

A Videoton focicsapatának érthetetlen szenvedése miatt Burcsa Győző, a klub egyik vezére távozik. Kép: Szabó Miklós


Először is érkezzen tartalmi változtatás nélkül a Videoton egyik vezetőjének; Burcsa Győzőnek a közleménye:
 
 „A Videoton FC NB I-es csapata a hétvégi, Vasas elleni vereséggel nagyon nehéz helyzetbe került. A bekövetkezett eredmények a labdarúgásban természetszerűleg megoldást igényelnek. A játékosállomány változásait nem tudtuk megakadályozni, ezért az idei szezon kezdetére a csapatépítésben komoly lemaradásunk alakult ki. Megbízatásom kezdete óta hosszú távú tervekben gondolkodtunk, amelynek eddig csak a kezdeti lépéseit tudtuk megtenni. Az elmúlt időszak alatt minden, a klub számára fontos döntésemet a klub vezetősége egyetértésével hoztam meg. Ezen döntések adták munkám irányvonalait. A szakmai munka minősége az edző felelőssége, s a klubunknál foglalkoztatott minden edző a szakmai munkájában mindig szabad kezet kapott. Bízva a sikeresebb folytatásban, s a klub érdekeit figyelembe véve felajánlottam lemondásomat, melyet a klubvezetés elfogadott. Büszke vagyok arra, hogy részese lehettem a Videoton FC második bajnoki címe megszerzésének. Vezetésem alatt az elmúlt szezonban a klub ismét kupadöntőt játszott. Utánpótlásképző-központunkat beindítottuk, amely szervezetten, hatékonyan működik. Biztos vagyok benne, hogy sok kiváló játékost fognak az első csapat számára a kollégák kinevelni. Második csapatunk az NB III-ban egyre acélosabb teljesítményt mutatva folyamatosan fejlődik. Munkámban nyújtott segítségéért szeretnék köszönetet mondani klubvezetésünknek. A kölcsönösen jó kapcsolat köztünk a jövőben is megmarad. Szeretném megköszönni a városvezetés támogatását, és mindenki munkáját, aki ezen időszak alatt azon dolgozott, hogy a Videoton FC minél jobb legyen. Köszönöm a szurkolók nagy részének biztatását is, akik arra ösztönöztek, hogy a nehézségek ellenére se adjam fel. Köszönöm gyerekeim és unokáim türelmét, feleségem kitartó, áldozatos munkáját, ami lehetővé teszi számomra azt, hogy huszonkét éve működő cégünk vezetésébe szinte azonnal, zökkenőmentesen visszatérhetek. Hajrá, Vidi!
Burcsa Győző

Székesfehérvár, 2015. 08. 17.” 
 
 
Már a nyár elején, az előző bajnokság végén sem értettem különösebben Burcsa Győző tevékenységét. A május végén még edzőként dolgozó Joan Carrillót elzavarta, mondván, a spanyol mester erkölcsi és futballszakmai kárt okozott. Aztán idehozatott egy úriembert a francia másodosztályból, a Valenciennes csapatától Bernard Casoni személyében. Őt azért rúgták ki onnan, mert az a csapat kis híján kiesett a harmadosztályba, ha jól emlékszem, az előző szezont a 16-17. helyek egyikén zárta. Aztán ide került, Carrillo helyére és minden szétesett. Ötből négy vereséget sikerült összeszedni, éppen csak elkerülve a kieső helyeket, a 10. pozícióban áll a csapat. A támadójáték a nulla felé közelít, a védekezés dettó, a játékosok némelyike fullba nyomja a kretént a pályán és pillanatok alatt kiállíttatja magát. Mindennek Burcsa Győző és az ő furcsa döntései az oka. Mert ha adva van egy katalán edzőm aki összerak egy magyar szinten alig verhető csapatot, amivel bajnoknak lehet lenni, akkor őt el kell zavarni, ráaggatva, hogy erkölcsi és szakmai kárt okozott ugye. Elegánsabb lett volna ebben a kérdésben ezt a szezont kivárni, hiszen májusban lejárt volna Carrillo szerződése a csapatnál, nem lett volna kötelező meghosszabbítani azt. Ráértek volna akkor mást keresni. Ez a sztori ékes bizonyítéka annak, hogy ha valaki Magyarországon sikeres futballedző, akkor a sikerekkel a csapatának okoz kárt. Ezért kellenek a szakmához alig értő, Pro licencet épphogy megszerző "szakemberek", akik egy nyugati országban másod - és harmadvonalbéli csapatoknak sem kellenek. Szóval ebben az országban nem érdemes sikeresen edzősködni, Jobban megéri csak ülni a kispadon, vakargatni a segged és felmarkolni a milliókat.
 
 Bár aki sokat markol, keveset fog, vagyis kevésbé képes csapatot irányítani, ahogy azt szegény Videoton szurkolók tapasztalhatják. Bernard Casoni ugyanis semmi mást nem csinált eddig, minthogy a lovak közé dobta a gyeplőt, hiszen a Videoton jelenleg egy szétesett, fejetlen csapat benyomását kelti. Ezért kéne a francia mesternek is távozni, ennek pedig nagy lehet az esélye, hiszen úgy hírlik, hogy a következő edzést már a másodedző vezeti a Sóstói Stadionban. Valami elkezdődhetett!

2015. augusztus 6., csütörtök

Kokain háromszor

Csipes Tamara, Dombvári Bence, Kucsera Gábor. Mindhárom illető kokaint fogyasztott. Valahol, valami szétcsúszott, végletesen elromlott náluk. Legfőképpen a bizalom dőlt össze másodpercek alatt. Aztán a karrier. Jó esetben kapnak két év eltiltást. Ha pedig 2017-ben visszatérnek, soha többé nem lesz már semmi a régi. Kucsera állítólag szóban már elismerte a tettét. Ha pedig elismerte, akkor nincs mentség. Nincs bocsánat soha többé. Akkor már a szurkolás sem az igazi. Kucseráé a harmadik doppingügy a kajak-kenu sportágban egy éven belül. Valamit a szövetségben Fábiánné Rozsnyói Kati nénin kívül senki nem csinál jól. Kati néni ugyanis Dombváriék kirobbant botránya után a csoportjába járó összes versenyzőnek megtiltotta a diszkóban bulizást. Kokaint ugyanis kizárólag egy helyen lehet nagy eséllyel szerezni.

Lepukkant diszkók tömény húgy - és szarszagú klozetjeiben. A sok, önmagát drogos tűvel összeszurkáló, dílernek nevezett állattól lehet elsősorban kokaint venni. Volt már arra példa a sportban, hogy alapvetően sikeres sportoló a bűn útjára lép. Elkezd inni, drogozni mert egy idő után már nem jönnek a sikerek és azt hiszi, hogy ha önti magába a drogot meg a piát, akkor minden frankó lesz és megint jönnek a sikerek. Ilyen, egykor sikeres sportoló Matti Nykänen (ejtsd: nükenen) egykori síugró is. Az úriemberről ma már azt hallani, hogy visszavonulása óta többet ült börtönben, mint ahányszor szabadlábon élt. Az ő sikerkorszakának is vége lett, aztán kezdett elzülleni. Viszont változatlanul nem értem, mi vitte arra Csipest, Dombvárit és Kucserát, hogy kokaint fogyasszon egy bulin.

A kokain ugyanis nem egyszerű vicces cigi (értsd: füves cigi). A kokain a legkeményebb drogok egyike. Onnan már csak egy lépés az, hogy például a "Krokodil" fantázianévre hallgató dizájner drogot kipróbálja valaki. És ezt nem azért állítom, mert bármelyik ilyen szert kipróbáltam volna. Láttam én már drogost képen, ez épp elég elrettentő ahhoz, hogy soha ne próbálkozzak vele... Szóval a Magyar Kajak-kenu Szövetségben szerintem valakik valamit nem csinálnak jól, ha egy éven belül három versenyzőjük bukik le kokainnal a vizeletében, vérében. Egy évvel Rio előtt elérkezett annak az ideje, hogy rendet rakjanak az edzők és a versenyzők soraiban. Mert ha adott esetben valaki az olimpián is lebukik, az a magyar kajak-kenu, sőt az egész magyar sportnak hatalmas presztízsveszteség! Ideje volna a legfrissebb botrányban érintett sportolóknak eldönteni, hogy mit választanak. Lehet mondjuk egy lepukkant klozeton belőni maguknak a napi adag drogot, de akkor ne merészeljék magukat sportolónak nevezni többé! De két év alatt azon is el lehet gondolkodni, hogy visszamennek-e edzeni. Ha igen, fogják be a pofájukat, szegjék le a fejüket és dolgozzanak. Ha nem, akkor fel is út, le is út, kezdjenek el maguknak civil foglalkozást keresni! Ha ezt választják, akkor kezdésnek a vécépucoló szakmát javaslom. Szigorúan minimálbérért!









2015. augusztus 3., hétfő

A kretének logikája

Kiszámoltam: 339 napja nem írtam ide... Hosszú idő! Most megtöröm itt a csendet. Mindenki tudja, aki ez alatt az idő alatt érintkezett velem a virtuális térben, hogy egyrészt időközben elindult Pesten az Új Dagály Uszoda építése, másrészt ehhez kapcsolódóan elindítottam útjára munkahelyemen, a Pécsi HÍrhatárnál egy projektet, amelyet Dagály Projektnek neveztem el. A Dagály Projekt kizárólagos feladata, hogy az építkezésről készült képeket közreadja, ezáltal számolva be a munkálatok állásáról. Azt is tudja mindenki, aki olvasott már ez ügyben tőlem cikket az újságban, hogy soha, semmilyen körülmények között nem írtam le, hogy a projekthez kapcsolódó, "Új Dagály Uszoda" nevű facebook oldalt a Pécsi Hírhatár üzemelteti. Mert ez nem igaz. A kretének, akikről bővebben szó lesz ma, mégis kiforgatták az újságíró szavait, másképp értékelték tetteit. Mert a kreténeket a gondolkodás szinte teljes hiánya jellemzi. Továbbá az elképesztő mértékű rosszindulat, és a névtelenség. Ezek akarják megmenteni azt a Dagály Fürdőt, amely az épülő új uszoda szomszédja. Az a telek pedig, ahol a munkák zajlanak, az állam tulajdona ergo az állam határozza meg, mi történik ott. Itt bukkanunk a kretének újabb attribútumaira.

Élesnek nehezen mondható logikával ugyanis kikövetkeztetik, hogy politizálok, persze burkoltan. Aztán jön az újabb konklúzió: Mivel újságíróként beszámolok arról, hogy a Népfürdő utca 36 szám alatti telek az államé, ezért egy arrogáns Fidesz-bérenc vagyok, aki Gyárfás Tamás gyereke, de Matolcsy Györgyre hasonlít. Bravó, gyerekek! Matematika szöveges feladat ötös! Taps, taps, taps! Nahát! Ezért szüntettem meg a fent említett facebook oldalt is és hoztam létre a Rajtkő Blogot, melynek valószínűleg nem lesz facebook oldala, elkerülendő zseniális logikájú "barátaimat." Egyikük sem ismer fel azonban egy nagyon fontos dolgot, ami miatt örülök annak, hogy ők beszélnek rólam. Ez pedig az, hogy ahányszor hozzászólnak a facebookon, vagy megosztják, esetleg kedvelik a Sporthatár Blog oldalán az új uszodával összefüggő posztokat, mindannyiszor aktivitást generálnak. Ráadásul ha megosztják a kapcsolódó cikkeket, egyre több és több embert ér el a Sporthatár Blog facebook oldala ezáltal. Jelenleg (11:46 perckor) egyébként 7640 elért embernél és 783-as aktivitási számnál (ennyi az aktív ember az oldalon) tartunk. Ezt nevezi az egyik kretén szuper kínosnak az egyik poszt alatt, miközben nem veszi észre, hogy ezzel éppen nekem csinálja a reklámot. Ilyen ezeknek a logikája. Ilyen módon képzelik azt, hogy az Új Dagály Uszoda oldal megszűnésével eltűntem a süllyesztőben meghagyom őket ebben a hitükben. Logikájukról amúgy az is árulkodik, hogy név nélkül adnak más jelentést egy általam írt cikknek, ezzel rágalmazva engem. Nem fordulok bírósághoz, mert közszereplő vagyok és nem érzem feladatomnak ezekkel foglalkozni! Ők se érezzenek az én munkámmal kapcsolatban hasonlót!