Translate for yourself! (Fordítsd le magadnak!)

2013. december 22., vasárnap

A másik futball

A most következő cikk egy olyan sportág érthető szabálymagyarázata lesz a lehető legkevesebb angol kifejezéssel, mely érthetetlen azok számára, akik a szabályok ismerete nélkül nézik meg e sportág mérkőzéseit. Szánjunk azonban egy kis időt és szellemi energiát arra, hogy megismerjük az amerikai futballt szabályaival, történelmével együtt. A következő sorok célja az NFL megszerettetése a magyar sportszerető közönséggel.


Egy ilyen futballt játszó csapat két részre osztható. A támadó egységnek 11 tagja van, melyből négyen tagjai a támadófalnak. Ezen kívül az egység tagja még egy irányító, egy futó, egy futó-blokkoló, egy fogó-blokkoló és három szélső elfogó. A védekező egység szintén 11 tagú. Négyen alkotják a védőfalat, három középső védő, két szélső védő, egy elősöprögető és egy söprögető található még az egységben.


A játéktér körülbelül 110 méter hosszú és negyvenkilenc méter széles füves terület, melyet úgy vesznek körül a lelátók, hogy a stadion akusztikája kifogástalan legyen. Ez azért fontos, mert a játékvezetők mikrofon segítségével a nézők számára hallhatóan közlik a játék során hozott döntéseiket és azok indoklását. A pályát 5 yardonként (4,572 méter) fehér vonalak keresztezik, minden egyes yardot – mely nagyjából 91 centiméternek felel meg – speciális jelekkel – úgynevezett halszálkákkal – láttak el annak érdekében, hogy a labda pontos helyét meghatározhassák. Ez a módszer a minimálisra csökkenti a labda helyzetét hibásan megítélő esetek számát. A pálya két végének utolsó tíz yardja (9,144 néter) a két célterület. A mérkőzés során a csapatok célja idejuttatni a labdát. A célterület a gólvonal mögött helyezkedik el.


A játék minden esetben kezdőrúgással veszi kezdetét. Ebben az esetben a labdabirtoklási joggal rendelkező csapat futójátékosa egy adott pontig elviszi a labdát, ahonnan a támadó egységnek 10 yardos visszahordást kell végrehajtania. Erre maximum négyszer lehet kísérletet tenni, és ha ezek kudarcot vallottak, akkor a labda az ellenfélhez kerül. A védekező csapat feladata megakadályozni a fent leírtakat, általában oly módon, hogy a játékvezető kénytelen legyen megállítani a játékot. A támadások közötti szünetet követően a támadó csapatnak a játékvezető sípszavát követő 25 másodperc áll rendelkezésére a támadás folytatásához. Ez tizenöt másodperccel rövidebb, mint a kezdőrúgás esetében, ám ha a játék nem folytatódik, annak következménye szintén a labda elvétele, hisz ebben az esetben a játék megakadályozása valósul meg mint szabálytalanság. Ennek további következménye 5 yardos büntetés. Ebben a sportban a támadó csapat helyzetét is meghatározzák. Például ha a néző azt hallja, hogy negyedik és hat, az azt jelenti, hogy a támadó egység megtett az addigi három kísérletből négy yardot, így a negyedik kísérlet következik, és hat yard hiányzik 9 méter megtételéhez. Ha a fenti példához hasonlóan a játékos sikerrel jár, akkor first down-t ér el. Ezért ugyan nem jár pont, de mivel a játék alapja a területszerzés, ez a tény legalább akkora siker, mintha a csapat pontot ért volna el.


Ebben a sportágban két alaptaktika létezik. Futójáték esetén az irányító a futó kezébe adja a labdát, aki a földön szerez területet csapatának. Passzjáték esetében pedig szintén az irányító passzol röviden vagy hosszan. Rövid passznak számít minden olyan átadás, amely 10 yardnál rövidebb, míg a hosszú passz akkor valósul meg, ha az 9 méternél hosszabbra sikerül.


Mivel a védők célja a labdás játékostól elvenni a labdát, azok gyakran kényszerítik hibázásra, ügyetlenkedésre a támadót (fumble). Ez technikai hibából kifolyólag is bekövetkezhet, ami nem azonos azzal a szituációval, amikor a fogó nem tudja megfogni a passzt. Az így szabaddá váló játékszert bármely csapat megszerezheti. A fentiekből vagy automatikus támadáscsere, vagy touchdown lehet, ami azt jelenti, hogy a védő eljutott az addig támadó csapat célterületére. A védők teljesítményéről árulkodik, hogy ki hányszor volt képes megszakítani az ellenfél támadásait (interception). Ebből szintén támadáscsere következhet, az addig védekező csapat szempontjából legjobb esetben pedig szintén touchdown. A védekezés egyik legfontosabb eleme, hogy a védő egység azelőtt zárja ki a játékból az irányítót, hogy az játékba tudná hozni a labdát. Ezt az elemet hívják sack-nek, ami magyarul azt jelenti, hogy valakit kirúgnak az állásából. A sportban azonban játékból történő kiiktatást jelent mindez.


Támadásban a labdát birtokló csapatnak akkor sem kell kétségbeesnie, ha a harmadik kísérlet után sem sikerül 10 yardot előrehaladni. Ilyenkor az edzőnek lehetősége van azt mondani, hogy játékosai kézből rúgják el a labdát (punt). Ha a rúgás elég nagyra sikerül, mezőnygól is lehet belőle, ellenkező esetben a védekező csapat próbálkozhat visszahordással (punt return). Minden olyan támadás után, ahol a támadó csapat az ellenfél célterületének közelében elveszti a labdát, a védekező csapat dönthet úgy, hogy futójuk a célterületen belül letérdel a labdával (touchback). Minden ilyen esetben az addig védekező csapat támadása a 20 yardos vonalról indul, tehát a játékvezetők két first down-nal honorálják ezt a megmozdulást.


A játék során a vezetőedzőknek összesen hat időkérésre van lehetőségük. Mivel ez a futball is két félidős, az első két negyedben háromszor valamint a harmadik és negyedik negyedben is háromszor tehetik meg ugyanezt. Természetesen egy ilyen mérkőzés sem múlhat el vitás szituációk nélkül. Ha a vezetőedző nem ért egyet egy bírói döntéssel, akkor kérheti a vitatott játékhelyzetből adódó bírói döntés felülvizsgálatát. Ilyenkor a bírók egy – külön erre a célra felállított – sátorban különböző kameraállásokból újra és újra visszanézhetik a felvételeket. Ha ezek alapján az edzőnek van igaza, akkor felülbírálják döntésüket, ellenkező esetben a reklamáló csapat elveszti egy időkérési lehetőségét. Fontos megkötés, hogy a második és negyedik negyed utolsó két percében az edzők nem élhetnek ezzel a lehetőséggel, viszont ebben az időszakban minden vitás szituációt a bírók kötelesek edzői kérés nélkül kivizsgálni.


Egy mérkőzés során, ha a támadó csapat az összes pontszerzési lehetőségből (öt ilyen van) pontot szerez legalább egyszer, akkor ennek a csapatnak 14 pontja lesz. Hat pont jár, ha a csapat eljut az ellenfél célterületére és még egy jutalomrúgást is elvégezhet, amiért újabb egy pont jár. Két pontos kísérletre ezt követően van lehetőség, ennek során az a feladat, hogy egy kísérletből a labdát még egyszer át kell vinni a gólvonalon. Mezőnygólt ér el a támadó csapat speciális egysége, ha a csapat három kísérletből nem tesz meg 10 yardot, negyedikre pedig kapuralövést választanak. Ez akkor sikeres, ha a labda elhalad az U alakú kapu két szára között. Ha a mezőnygól-kísérlet sikeres, három pont a jutalma. A védekező csapat egyetlen pontszerzési lehetősége, ha a támadó labdát birtokló emberét a saját célterületén szerelik (safety), amiért két pont jár a védekező csapatnak.


Ebben a sportágban nyolc különböző szabálytalanság létezik, egy kivételével mindegyikért területvesztés jár büntetésként. A kevésbé komoly szabálytalanságokat 5 yarddal, a súlyosabbakat 15 yarddal, a kirívóakat pedig kizárással büntetik. Ilyen például a játékvezetők bántalmazása és az ellenfél játékosának megalázása. A többi – pályán elkövetett – szabálytalanságot tehát területvesztéssel büntetik. Szabálytalan, ha passz esetén a fogó játékost előbb támadja a védője, minthogy az megkapná a labdát, fordított esetben ugyanez a helyzet. A büntetés mértéke a szabálytalanság súlyosságától függ, általában 5 yard, súlyosabb esetekben 15 yard (Offensive/Deffensive pass interference). Szintén szabályellenes, ha a támadó egységből valaki a labda megindulása előtt bemozdul (false start 5 yard), valamint szintén ugyanilyen büntetés jár leshelyzet kialakulásáért. Ez akkor következik be, ha valaki a védő egységből mozdul be mielőtt az ellenfél irányítója a bíró jelzésére passzolna. Ha egy játék során a labdás embert szabálytalan blokkolással segítik, akkor a bírók ismét büntetést osztanak ki (Offensive Holding 10 yard). Történhet olyan is, hogy a védő egység valamely tagja szabálytalanul blokkol, ami akkor is büntetést érdemel, ha ennek áldozata nem a labdás ember (Deffensive Holding). Ezt tíz yarddal büntetik és az ellenfélnek újabb tíz yard megtételére adnak lehetőséget. Gyakran előfordul, hogy a passzoló vagy rúgójátékost támadják, miután az elvégezte a dobást vagy rúgást. Ez is büntetendő, súlyosságtól függően öt illetve tizenöt yarddal. Szabálytalan blokkolásnak minősül, ha a védő ellenfele arcmaszkjába kapaszkodik. Ha ezt mégis megteszi, számolnia kell azzal, hogy 5 yardos büntetést kap a csapat. Ugyanígy járnak el a bírók, ha a megadott időn belül a támadó csapat nem kezdi el a játékot.


Ilyen szabályokkal 1920-ban jött létre a Nemzeti Futball Liga az ohiói Canton városában. A szervezetet kezdetben olyan csapatok alkották, amelyek a korábbi, jóval szervezetlenebb futball ligákban játszottak addig. Hozzájuk csatlakoztak olyan együttesek, akik e szervezet elődjétől függetlenül korábban csak hobbi szintjén játszottak. Ez a szervezet Amerikai Professzionális Futball Konferencia néven vált ismertté azzal a megállapodással, hogy egy bajnokságban játszanak és a szezon végén bajnokot avatnak. A sportág népszerűsítése érdekében úgy határoztak később, hogy a bajnokság keretein kívül is rendezhetnek mérkőzéseket, ami hosszú távon kifizetődőnek bizonyult, hiszen ma már Washingtontól Houstonig minden amerikai imádja ezt a játékot.


Az alapítást követő tíz évben fokozatosan alakultak ki azok a feltételek, melyek megvalósulása esetén egy csapat csatlakozhatott a bajnoksághoz. Ezt hivatalos formában 1933-ban rendezték meg először, két évvel később azonban kettéosztották a ligát. Ebben szerepet játszott, hogy abban az időben üldözték az afroamerikai lakosságot, így aztán a fehérek nem játszhattak feketékkel egy csapatban. Ez a helyzet csak a második világháborút követő évben változott, mikor eltörölték a fent vázolt szabályt. Ezen kívül apróbb szervezeti változás is bekövetkezett, ugyanis a liga elnökének pozícióját megszüntették, helyére pedig a főbiztosi pozíciót tették. Ezek eredményeként a következő tizenkét évben a klubok pénzügyileg stabil helyzetbe kerültek olyannyira, hogy a ráfordított pénznek köszönhetően minden idők legjobb és legnépszerűbb bajnoki döntőjét rendezhették 1958-ban. Az ezt követő évben hozták létre az Amerikai Futball Ligát, mely igen hamar érte utol népszerűségben az NFL-t. Ezért a két szervezet vezetője az egyesülés mellett döntött, melynek következtében jött létre az a sportszövetség, amelyet ma is ismerünk. A hatvanas évektől egyre több csapattal indulhatott el szezonról szezonra a bajnokság, melynek fődíját ekkortól hívják hivatalosan is Super Bowl-nak. Mai harminckét csapatos formáját a kilencvenes évek elejére érte el, amikor különböző szerződéseknek hála a világ legnagyobb nyereségét elkönyvelő sportszövetsége lett a mai amerikai futballszövetség.